Boldog vagyok, hogy eljött a perc, és van bátorságom mostantól feltárni lelkem legmélyebb mélységeit. Nem lesz bennem a szégyenkezés leghalványabb nyoma sem, amikor vallok majd gondolataimról, érzéseimről. Mámorító a pillanat, szárnyakat ád, és magasba emel a tudat, vállalni önmagam. Nincs bűn a földön, csak tanulás, és tapasztalás van, a Teremtő nem oly kicsinyes, hogy megítéljen engem földi cselekedeteimért. Szabadságot ad tetteimben, és értékeli kedves lánya igyekezetét, még akkor is, ha sok a melléfogás életemben. És a Teremtő kedves lánya igyekszik bizony!
Folyt.köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése